gouba

nem tudom mi történt zéténnyel éjjel, de ma önszántából jönni akart velem a goubára és még azt is megkérdezte segítsen-e pakolni, vagy vinni valamit. ilyen se volt még, meg is lepődtem. persze illúzióim nem voltak, így nem estem túlzásokba a feladat bonyolultságát illetően. mondom hozd a névjegyeket, azok nagyon fontosak, mert múltkor mind elfogyott a wamp-on és anélkül nincs vásár. hiába esküdözött, hogy elbírja a gyűrűket is, megkértem, hogy inkább koncentráljon csak a névjegyekre, a többit intézem én. jó. na most lehet találgatni, hogy hozott-e egyetlen darab névjegyet is magával. nyilván nem. no comment.

miután szembesültem a ténnyel, hogy semennyi névjegyem nincs, kicsit ideges lettem. zétény erre azt mondta, nem érti mit problémázok ezen, nyugodjak meg, ő majd minden csinos hölgynek elmondja az én elérhetőségemet és kész. na akkor kellett elmennem kicsit tízig számolni. zétény addig elvileg árult, de a fotó tanúsága szerint inkább lazacsávóként tetszelgett az ártáblának támaszkodva. és arra is hiába kértem meg, hogy tegyen rendet a fülbevalós állványon. azt  mondta túl sok szép lány nézegetett az asztalnál és nem akarta, hogy azt higgyék, hogy ő valami árufeltöltő fiú.

a nap végén nyilván nagyon megköszöntem az egész napos közreműködését és segítségét, és javasoltam, ha nem probléma, ezután ne akarjon velem vásározni jönni. köszönöm.