anglia folyt.köv.

zétény vmiért olyan hallgatag mostanság, úgyhogy én fejezem be angliai úti naplóját. utána nyilván lesz véleménye, de az meg már kit érdekel. szóval miután túlélte a repülőutat őszintébb lett a mosolya és az önbizalma is visszatért. főleg, hogy a victoria pályaudvaron ingyen almás üdítővel várták, hát hogy máshogy is történhetett volna; aztán ő persze egyből minden térképet értett és vmiért irányított egy kis forgalmat is egy telefonfülkénél. ezt nem értettem, de nekem csak a fotózás volt a feladatom, így nem firtattam.

zétény azt hitte londonban majd az lesz a program, hogy igazi angol nőket nézeget és pubba jár. jól megdöbbent hát, mikor a remek tervei helyett múzeumba mentünk. többe is, hogy lásson már ezt-azt. egészen kikészült a végére.

két múzeum közt várost nézett. olyan zétényesen persze csak.

volt egy kis vitánk is, mert egyetlen dolog érdekelte, a greenwichi "vonal", ahol látni a 0° délkört, ami hagyományosan a zónaidő számítás alapja. a vita oka az volt, hogy szerintem a kapuból is prímán lehetett látni azt a fránya vonalat, ő meg csak azért is be akart menni nagyon sok fontért, hogy ráléphessen. na biztos. szóval nem mentünk be, de csak mert elővigyázatosan nálam volt a pénz.

bepróbálkozott még a planetáriumnál is, de azt viszonylag hamar felfogta, hogy épp nem volt csillagvizsgálás. viszont késztettem olyan képet, mintha az űrben lenne, meg azt is hajlandó voltam dokumentálni, hogy a greenwichi parkot hogy alakítják át az olimpiára. lovasjátékokat rendeznek majd itt. na ez volt greenwich, ahova egy csomót kellett utazni és gyalogolni is.

aztán járt még szép parkokban is, ahol nagyon elemében volt, mert ugye szereti a virágokat és a vadiúj szivárvány színű pólójához természetesen minden virág színe ment, így a legapróbb bokornál is le kellett fényképeznem.

a parkok tele voltak mókusokkal. zéténynek nem indult jól a kapcsolata velük, mert az egyik vérmókus állítólag meg akarta támadni, de aztán kihívásnak tekintette legalább egy megszelídítését és hát persze össze is jött neki. hogy máshogy.

london egyébként nagyon tetszett zéténynek. nem nagyon kellett gondolkodnia ugyanis. mindig minden ki volt írva, hogy mit csináljon. egyszerű. és ennél még sokkal több mindenre vonatkoztak instrukciók, csak nem győztem már őket fényképezni.

egy dologtól borult csak ki úgy a 3. napon, a város alatti bolyongástól. mert bár el kellett ismernie, hogy a londoni metrórendszer rendszer nagyon jó és eszméletlen, milyen rutinosan lehet közlekedni a metró térképpel azonnal, ha akart volna se tudott volna eltévedni, de a sok lépcsőtől, a követhetetlenül kanyargó folyosóktól, a végeláthatatlan átjáróktól az egyes vonalak közt, kiborult. néha az utolsó pillanatban kaptam el a kezét a segélykérő gombtól...