modell

zétény ilyen pólót szeretne minden áron, mint a szép modell fiún. mondta, hogy fotoshoppoljam rá a fejét a fiú testére, hogy lássuk neki hogy állna. és hát persze nagyon jól, szinte jobban, mint a modellnek. szóval ilyet szeretne.

vásár

zétény múltkor hajlandó volt kiszédülni velem a goubára abban a borzasztó kánikulában. hát megbántam egy párszor a nap folyamán, hogy magammal vittem. többek között, mikor a melegre és hányattatott sorsára való tekintettel jegeskávét követelt.

dunapart

zétény talált egy jó helyet a rómain és leugrott egyik este limonádézni. nem tudom kivel volt, de jól érezte magát nagyon gondolom, mert azóta is csak ezt emlegeti. hogy az a csönd, hogy az a béke, hogy az a nyugalom, meg a víz csobogás. majd sejtelmesen hallgat és mosolyog maga elé. hátttőőő.

a kagylócsiga

zétény most talált egy képet, amin épp kegyesen adakozik az őt imádóknak és nem posztoltam még. helyesbítenék, hogy a brigtonban szedett kagylócsigáját adta át nekik kedvesen ajándékba, csak ma ilyen pökhendien fellengzős napja van. esetleg szokás szerint tök beképzelt.

vajon

zétény vajon jött ma nekem segíteni a gubára, vagy itthon hevert egész nap, ha tegnap elugrottak a haverjaival (azt se tudtam, hogy vannak neki) a várba a libamáj fesztiválra és ilyen ordenáré stílusban itta a mindenféle borokat, ahogy azt a mellékelt ábra mutatja. meg mi az a gyanús bizalmaskodás a szőke fiatalemberrel? jobb, ha nem tudom, gondolom.

pub

zétény nem is lenne zétény, ha nem alakul úgy, hogy neki londonban is vannak ismerősei, akikkel pubba megy és szoszidzsot eszik a vendéglátó kedvenc helyén. egyértelmű. ráadásul igen jól érezte magát, és azóta is ékszereket akar hirdani... :)

nem értette

zétény egyetlen dolgot  nem bírt megemészteni, mégpedig a fürdőszobai csap kérdést. mondtam, hogy ezen felesleges merengenie, ezt senki nem érti. hallottunk ugyan egy verziót, hogy miért, de az utóbb annyira zavarosnak tűnik, hogy nincs most türelmem leírni. majd talán máskor.

egyebek

zétény alapvetően jól volt tartva. mindenféle finomakat ehetett, pl angol sausage, fishandchips, kínai akármik, meki, ilyesmik. azért nem panaszkodott. beült még jamieoliver bazsalikomjai közé is brightonban.

történtek vele furcsaságok is, amikről nem tudok bővebbet.

egy fél órára meg beállt tejhordó fiúnak és bicikli pumpálónak, de idő előtt elküldték, pénzt nem láttunk az igyekezetéből.

brighton

zétény kedvence brighton volt. az enyém is. odáig volt a színektől, a tengertől, a sirályoktól, a kavicsoktól, mindentől. kitette a szép kis hab testét a partra és hallgatta a tenger zúgását. talált egy szív alakú követ is, amit jelnek vett, de nem tudja milyennek pontosan. mindenestre le kellett fényképezni, aztán ott hagyta, szóval gondolom, ha vmi hölgy megtalálja, jelentkezzen.

biggin hill

zétény egy ponton besokallt a sok embertől és könyörgött, hogy vigyem magammal biggin hillbe, ahol vagy 15 éve voltam au-pair egy évig, pedig egyedül szerettem volna menni. de hogy ő mindenképp jön és ígéri csöndben lesz, meg észre se veszem majd, hogy ott van, csak hagy jöjjön. jó mondom gyere, de egy nyígás és ott hagylak idegenben, aztán boldoguljál, ahogy tudsz. szerencsére tartotta magát a szavához, így volt egy nyugodt napom. azzal borzoltam az idegeit, hogy kb semmit sem találtam ismerősnek útközben, mert 15 év az úgy látszik egyrészt kitörölt belőlem beégettnek hitt képeket, másrészt átépült kb a fél város.

volt öröm, hogy ülhetett az emeletes busz emeletén. meg bemászott egy postaládába útközben (szerintem akkor holtpontra jutott a nagy világlátás közben).

aztán csöndben tűrte a szemerkélő esőt, míg kerestem a házat, ahol éltem, de valamiért elsőre nem találtam, pedig nem egy bonyolult történet megtalálni. a helyiek már kérdezgették eltévedtünk-e, meg leselkedtek a befüggönyözött ablakok mögül. megmutattam neki az utcát, a házat és a mezőt és a kilátást. annyira nem villanyozta fel, de legalább csöndben volt, az is vmi.

jó kis nap volt. nekem.

anglia folyt.köv.

zétény vmiért olyan hallgatag mostanság, úgyhogy én fejezem be angliai úti naplóját. utána nyilván lesz véleménye, de az meg már kit érdekel. szóval miután túlélte a repülőutat őszintébb lett a mosolya és az önbizalma is visszatért. főleg, hogy a victoria pályaudvaron ingyen almás üdítővel várták, hát hogy máshogy is történhetett volna; aztán ő persze egyből minden térképet értett és vmiért irányított egy kis forgalmat is egy telefonfülkénél. ezt nem értettem, de nekem csak a fotózás volt a feladatom, így nem firtattam.

zétény azt hitte londonban majd az lesz a program, hogy igazi angol nőket nézeget és pubba jár. jól megdöbbent hát, mikor a remek tervei helyett múzeumba mentünk. többe is, hogy lásson már ezt-azt. egészen kikészült a végére.

két múzeum közt várost nézett. olyan zétényesen persze csak.

volt egy kis vitánk is, mert egyetlen dolog érdekelte, a greenwichi "vonal", ahol látni a 0° délkört, ami hagyományosan a zónaidő számítás alapja. a vita oka az volt, hogy szerintem a kapuból is prímán lehetett látni azt a fránya vonalat, ő meg csak azért is be akart menni nagyon sok fontért, hogy ráléphessen. na biztos. szóval nem mentünk be, de csak mert elővigyázatosan nálam volt a pénz.

bepróbálkozott még a planetáriumnál is, de azt viszonylag hamar felfogta, hogy épp nem volt csillagvizsgálás. viszont késztettem olyan képet, mintha az űrben lenne, meg azt is hajlandó voltam dokumentálni, hogy a greenwichi parkot hogy alakítják át az olimpiára. lovasjátékokat rendeznek majd itt. na ez volt greenwich, ahova egy csomót kellett utazni és gyalogolni is.

aztán járt még szép parkokban is, ahol nagyon elemében volt, mert ugye szereti a virágokat és a vadiúj szivárvány színű pólójához természetesen minden virág színe ment, így a legapróbb bokornál is le kellett fényképeznem.

a parkok tele voltak mókusokkal. zéténynek nem indult jól a kapcsolata velük, mert az egyik vérmókus állítólag meg akarta támadni, de aztán kihívásnak tekintette legalább egy megszelídítését és hát persze össze is jött neki. hogy máshogy.

london egyébként nagyon tetszett zéténynek. nem nagyon kellett gondolkodnia ugyanis. mindig minden ki volt írva, hogy mit csináljon. egyszerű. és ennél még sokkal több mindenre vonatkoztak instrukciók, csak nem győztem már őket fényképezni.

egy dologtól borult csak ki úgy a 3. napon, a város alatti bolyongástól. mert bár el kellett ismernie, hogy a londoni metrórendszer rendszer nagyon jó és eszméletlen, milyen rutinosan lehet közlekedni a metró térképpel azonnal, ha akart volna se tudott volna eltévedni, de a sok lépcsőtől, a követhetetlenül kanyargó folyosóktól, a végeláthatatlan átjáróktól az egyes vonalak közt, kiborult. néha az utolsó pillanatban kaptam el a kezét a segélykérő gombtól...