zétény mondja

na mondom, ha ennyire bátor vagy és nem félsz semmitől, jössz velem kiskutyanézőbe. de nehogy aztán sikoltozás legyen a vége. el kell ismernem, hogy minden várakozásomat felülmúlta. nem tudom mennyit adott hozzá a bátorságához, hogy elárultam, a kiskutyák még se nem látnak, se nem hallanak. leült szépen melléjük és várt. mígnem az egyik kiskutya rátette a lábára a fejét és úgy aludt tovább. zétény alig bírta leplezni örömét.

végül szamócával, a kedves papával is összehaverkodott, aki az én kutyám mellesleg és bár kicsit remegett a szája széle, tartotta magát és integetett is a kamerának.

ezután már csak lazított a kertben. virágok közt sétált, meg szagolgatta őket.